Találkozás a csoporttal a Las Vegas repülőterén. Elfoglaljuk szállodaszobáinkat, majd fakultatív városnézés insomniásoknak. Mivel másnap hajnalban indulunk tovább a következő állomásunk felé, pihend ki a repülőút fáradalmai, korán feküdj le, hogy másnapra frissen és üdén kezdj bele első túrádba.

Első úti célunkat, a pár száz lelket számláló indián falucskát a mai napig csak egy ösvény köti össze a külvilággal. Autóval megközelíthetetlen, az egyetlen bejutási mód a 16 kilométeres túraösvény, amin csacsi karavánokkal találkozhatunk. Az indiánok naponta teszik meg ezt a távolságot, öszvérek segítségével fuvarozva be a mindennapi élethez szükséges eszközöket, élelmet. A falutól újabb két mérföldre várnak ránk a mesés vízesések, ahol a víz a vörös katlanfalak magasságából bukik alá a türkizkék medencébe. Itt töltjük első esténket. Mielőtt visszaindulnánk a kanyontetőre megfürdünk a vízesésben utoljára. Mikor a 16 km-es túra után kocsinkhoz értünk, becélozzuk a Grand Canyon déli szélét. Környékbeli kempingben alszunk. A kora reggel már az ösvényen talál minket. A déli kanyontető egyik útján ereszkedünk alá a Grand Canyon legmélyebb pontjáig, a Colorado folyóig. Grand Canyon szívéig a sivatagi világ megdöbbentő szín kavalkádja, érdekes sziklaormai követnek utunkon. A katlanfenéken, kempingben verjük fel sátrunkat.

Magunk mögött hagyjuk a kempinget és egy másik ösvényen megkezdjük kapaszkodásunkat a kanyontetőre. Nem kíséreljük a 16 km-es távolságot egy nap alatt megtenni, így második éjszakánkat is a Grand Canyonban töltjük. A visszakapaszkodásra két napunk lesz. Összesen három napot, két éjszakát töltünk ebben a nemzeti parkban. Következő állomásunk Page. A túrizmusnak köszönhetően fellendült városka a Lake Powell víztározó partjainál fekszik. Ez az Államok második legnagyobb víztározója. Meleg habjain jetski bérlésre, kajakozásra, vízi kanyonok felfedezésére is lehetőség van. Ellátogatunk első szurdokvölgyünkbe, ahol a fény táncra kél a kővel. Kihagyhatatlan szépség! Híre a világ legtávolabbi sarkaiból is vonz látogatókat. Helyenként olyan keskeny, hogy oldalra kinyújtott kezünkkel egyszerre tudjuk megérinteni tíz-tizenöt méteres falait. A nap a vörös szín árnyalatába öltözteti a sziklafalat, hol bíbor, hol narancssárga fényben fürdetve azt. A délutánt a Lake Powell langyos habjainál töltjük regenerálódással. Kora reggel elköszönünk Page-től. Monument Valley-ben körbeautózzuk és fotózzuk a western filmekből jól ismert tájat, híres sziklatornyait, fennsíkjait. Többek között itt forgatták a Vissza a jövőbe 3 és a klasszikus John Wayne filmeket is. Folytatjuk utunkat a Mesa Verde Nemzeti Park felé, ahol az éjszakát töltjük majd. Körbevezetjük a Mesa Verde Nemzeti Park 800 évnél is öregebb agyag-kunyhóit.. Megmásszuk az agyagkunyhók mélységgel flörtölő létráit, fecskefészek-szerűen épült falvacskáját. Bújócskázhatunk az anastazi lábak koptatta folyosókon, épületeken át. Ha kijátszottuk magunkat, Arches Nemzeti Park a következő megálló.

Arches Nemzeti Park közelében, Moab-ban ébredünk. A park sziklahídjai, ívei feledhetetlen látvány, kétezernél is több várja a felfedezőket. Leghíresebb közülük is, a magányos Delicate Arch, Utah állam szimbóluma. A hajnali lilás ég alatt kihagyhatatlan látvány ez a kolosszális, 16 méteres, a pioníridők nevén: lábszárvédős cowboy-gatya. A piros szín árnyalatai, vörösbe, narancssárgába, halványrózsaszínbe öltöztetik fel a tájból ormokként kiemelkedő sziklaformákat, alakzatokat. Akárcsak néhány száz méterre az ösvénytől elcsatangolva is torokszorító magányra, eldugodt függőkertekre lelhetünk a végtelennek tűnő sziklák labirintusában. Kora reggel, mikor a sziklák legszebb színüket öltik, rövid sétát teszünk a cowboy-gatyához. Délután megismerkedünk a park többi nevezetes sziklahídjával. Magunk mögött hagyva Arches-t a Goblin Valley-ig hajtunk. Goblin Valley-ben goblinokkal játszunk, majd délre elbúcsúzunk tőlük és Utah állam egyik legszebb útján Escalante városig vezetünk. Az Államok legifjabbik parkjának, a Grand Staircase-Escalante National Monument központja Escalante. Ennek köszönhetően vadabb, érintetlenebb és még kevésbé ismertek az itt található szurdokvölgyek. Választásunk egy 16 km hosszú könnyebb séta. 300 méter magas katlanfalak mélyén oázis rejtőzik. Piktográfok, sziklahidak és dómok várnak ránk. A kanyonfenéken csordogáló patakban lesz lehetőségünk lemosdani, szappant természetesen nem használhatunk. Sátrainkat a kanyonfenéken állítjuk majd fel.

Reggel visszagyalogolunk a kocsinkhoz, de még mielőtt végleg elköszönnénk a környéktől, útba ejtjük a Grosvenor Arch-ot és a Devils Garden-t, majd Bryce Canyon Nemzeti Park felé szedjük irhánkat. Megnézzük a híres Bryce Canyon naplementéjét. Mint egy elvarázsolt kastély tornyai állnak a hol vöröses-narancssárgás, hol fehér vagy rózsaszín sziklaoszlopok Bryce Canyon szurdokvölgyektől megszabdalt fenekén. A tornyok naplementekor és napkeltekor vad tűzben égnek, a színek szinte lángolni látszanak, mintha valami mágikus belső erő késztetné őket erre az őrült szín kavalkádra. ' Egy ősi, hatalmas raszt kezének munkássága, mára csak nyomai maradtak a valaha égbemeredő obeliszkek, leborult oszlopoknak, kanyargó folyosóknak. Ma, a leigázott város málló falai, terei láncba verve porladnak a varázsige hatalma alatt. ' írta egy korabeli felfedező. Reggel napfelkeltében gyönyörködünk, később csacsi háton leereszkedünk Bryce Canyon aljába. Kora délutánra elhagyjuk a parkot és a legutolsó nemzeti parkunkban, Zion-ban alszunk. 2000 láb magas sziklafalak tornyosulnak látogatóink fölé. Itt, ahol a sziklák katedrálisok és templomok nevét viselik, el tudjuk képzelni, micsoda lenyűgöző park vár minket. A bátrabbak részt vehetnek a park leghíresebb gyalogtúráján. Mikor az ösvény már úgy tűnik ennél magasabbra már nem mehet, láncokba kapaszkodva, több száz méteres mélységgel flörtölve elérünk a sziklagerinc legvégébe, egy csésze teára az angyalokkal. Utunk véget ért. Estére visszaérkeztünk Las Vegas-ba. Hotelben alszunk, ez a második hotelben töltött éjszakánk. Másnap elköszönünk az amerikai kalandunktól.